1. rész

Sziasztok! A nevem Karen Lucille Styles. Nem olyan régen töltöttem be a tizennyolcat. Két testvérem van, egy nővérem Gemma és egy bátyám Harry. Igen, Harry Styles. AZ a Harry Styles. Jelenleg Holmes Chapel-ben élek anyuval, és a nevelőapámmal. Gemma egy éve összeköltözött a barátjával, Harry pedig ugye lassan négy éve költözött el itthonról a banda miatt. Nagyon hiányoznak nekem. Gemma nem csak a testvérem volt, hanem a legjobb barátnőm is. Neki mindent elmondhattam. Minden egyes titkomat tudta. Csak benne bíztam. Néha ugyan hazalátogat, de ez mégsem ugyanaz. Harry...nos Vele is nagyon jó kapcsolatom volt - sőt még most is az -, csak ugye a hírneve miatta Neki is kevesebb ideje van rám. Neki is elmondhattam mindent, bármikor meghallgatott, és benne is megbíztam. Mi hárman nagyon szeretjük egymást, és mindig segítünk a másiknak, ha kell. Amikor anyuék elváltak, Ők tartották bennem a lelket. Akkor mindenkire haragudtam. A világra... A szeretteimre... Egyszerűen mindenre, de ez Harryéket nem érdekelte. Még, akkor is mellettem voltak, amikor csak veszekedtem velük. Aztán, amikor már csak én maradtam itthon egyedül anyuékkal, elveszettnek éreztem magam. A két legjobb barátom elköltözött itthonról, én pedig teljesen egyedül maradtam. Jó, persze anyuéknak is elmondhattam - volna - mindent, de nem akartam. Megbíztam bennük is, de...a testvéreim mások voltak.

- Lucy! -kopogott az ajtómon anya.-Kicsim, készen vagy? -dugta be fejét a szobámba.
- Igen.-válaszoltam, amikor becipzároztam a bőröndömet.
- Biztos, hogy elakarsz költözni itthonról?
- Igen, biztos.-mosolyogtam rá halványan.-Mát tizennyolc múltam. Ideje lenne felnőni.-nevettem.
- Rendben.-mosolygott.-Akkor gyere! Kikísérünk Robinnal.-mondta, majd kiment a szobámból. Megfogtam az összes bőröndömet, és én is elindultam anyu után. Lebattyogtam a lépcsőn, majd kimentem a ház elé, ahol az autóm várt. Robin berakta a csomagtartóba a bőröndöket, én addig elbúcsúztam anyutól.-Nagyon vigyázz az úton, oké? -fogta kezei közé az arcom, miközben a szemébe könnyek gyűltek.
- Rendben.-mosolyogtam rá.
- Amint megérkeztél azonnal hívj fel! -kötötte lelkemre.
- Oké.-bólintottam.
- Nagyon fogsz hiányozni.-szorított magához.
- Te is nekem, de ne izgulj! Jövök, amikor csak tudok. Meg amúgy sem költözök át más országba.-nevettem.-London itt van egy köpésre.
- Jó, tudom, de olyan rossz, hogy már Te is itt hagysz minket.
- Majd hívlak Titeket, meg majd többször is jönni fogok.
- Rendben.-mosolygott. Miután anyu elengedett, odamentem Robinhoz, és Ő is megölelgetett.
- Vigyázz magadra nagylány! -mosolygott, majd megpuszilta a homlokom.
- Te meg anyára! -mosolyogtam én is.
- Úgy lesz! -bólintott. Még utoljára megöleltem Őket, majd beszálltam a volán mögé.
- Mondd meg a bátyádnak, hogy agyonütöm, ha nem vigyáz rád! -szólt anyu, amikor beszálltam az autóba.
- Oké.-nevettem.-Sziasztok! -integettem nekik, miközben beindítottam az autót.
- Szia! -köszöntek Ők is, majd útnak indultam.

Furcsa lesz anyuék nélkül, de legalább a bátyámmal lakhatok együtt. Igen, Harryhez költözök. Vagyis Harryékhez, ugyanis bátyám a négy idióta haverjával él egy háztartásban. Őket is nagyon szeretem, de néha elviselhetetlenek. Főleg Louis! De nem baj. Kifogom bírni. Főleg, hogy láthatom ŐT! A fekete hajú, barna szemű csodasrácot, Zaynt. Ő a legjobb barátom a fiúk közül, és az az igazság, hogy teljesen beleszerettem. Egyszer egy buli után le is feküdtünk egymással. Józanok voltunk meg minden, de mégis megtörtént. Nem azt mondom, hogy megbántam, de utána nagyon rosszul éreztem magam. Egy utolsó szajhának éreztem magam. Azóta ezt a témát nem is hoztuk fel Zaynnel, de nem is akarom, mert félek, hogy összevesznénk, és elveszíteném. Az pedig nagyon rossz lenne.
A nagy gondolkodásomból a telefonom csörgése zökkentett ki. Meg sem néztem, hogy ki az, mert inkább az utat figyeltem.
- Igen? -szóltam a telefonba.
- Szia Kukac! -hallatszott bátyám hangja a telefon másik végén. Igen, az egyik becenevem a Kukac, ugyanis kiskoromban kimentem apuval meg Harryvel horgászni, és Harry úgy gondolta, hogy az majd tök vicces lesz, ha egy kisebb vödör kukacot a fejemre borít. Hát akkor nem találtam valami nagyon viccesnek, de most már én is csak nevetek rajta.
- Szia fürtös! -mosolyogtam.
- Merre jársz?
- Már nemsokára ott leszek.
- Oké. De remélem, hogy nem úgy vezetsz, mint egy őrült.
- Nem.-nevettem.
- Helyes.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Fiúk?
- Csak Zayn van itthon.
- Remélem, hogy nem szóltál Nekik, hogy odaköltözök?! Meglepetésnek szánom.
- Nem, nem szóltam Nekik.
- Akkor jó.-mosolyogtam.-Jajj már alig várom, hogy végre láthassalak Titeket. Két éve nem láttam az idióta fejeteket, és már nagyon hiányoztok!
- Én is várom, hogy ideérj. És szerintem a fiúk is örülni fognak.
- Nagyon remélem.-mosolyogtam.
- Na jó! Inkább tegyük le, mert a végén még fejre állsz a kocsiddal.
- Oké.-nevettem.
- Siess! Vagyis NE! Ne siess! -hadarta el az utolsó két mondatát.
- Rendben.-kuncogtam.
- Na szia Kukac!
- Szia! -köszöntem el én is, majd bontottuk a vonalat.
Nagyon izgulok. Furcsa lesz ismét Zayn szemébe nézni. Lassan két éve nem láttam, de az érzéseim, még mindig nem gyengültek irányába. Talán még erősödtek is. Fogadok, hogy most még jobban néz ki, mint két évvel ezelőtt. Persze időközben láttam Őket az újságokban, vagy tévékben, és ott elég jól néztek ki. Megférfiasodtak. Még az én idióta bátyám is. Kíváncsi vagyok, hogy agyilag léptek-e már feljebb, de ezt kétlem. Lehet, hogy még hülyültek is. Sőt biztos!

Pár perc kocsikázás után meg is érkeztem a hatalmas házhoz. Leparkoltam a ház előtt, majd kiszálltam a kocsiból. Most még nem akartam bevinni a csomagjaimat, így miután kiszálltam a kocsiból, és lezártam azt, elindultam az ajtó felé. Bekopogtam az ajtón, majd pár másodperc múlva Harry mosolygós arca tárult elém.
- Kukac! -ordította, majd azonnal karjai közé zárt. Annyira megváltozott. Izmosodott, több tetkója lett, a haja is megnőtt kicsit... Nem csodálom, hogy a kis csajok csorgatják utána a nyálukat.-Annyira hiányoztál! -szorított magához.
- Te is bátyus! -fúrtam arcom a nyakába. Még pár pillanatig az ajtóban ölelkeztünk, majd bementünk a nappaliba.- Megváltoztál.-mosolyogtam, amikor leültünk az egyik kanapéra.
- Te is! Nőttél.... Nőiesedtél... Egyszerűn csodaszép vagy! -mosolygott.
- Köszönöm.-nevettem fel kicsit.
- Mesélj! Mi a helyzet otthon?
- Nincs semmi. Ugye Gemma is elköltözött... Néha hazajár, de amúgy nem látom valami sokat.
- Anyáék?
- Ők is jól vannak. Hiányztok Nekik.-mosolyogtam.
- Ők is nekem. Lehet, hogy majd a napokban hazaugrok.
- Annak örülnének szerintem.-bólintottam. Pár percet még beszélgettünk az otthoniakról, majd én témát váltottam.-Akkor csak Zayn van itthon?
- Igen.
- Akkor felmegyek hozzá.
- Oké.-mosolygott.
- De valahogy megakarnám lepni.-gondolkoztam.-Mi lenne, ha felmennék a szobája elé, Te meg lentről szólnál Neki, hogy ugorjon le valamiért?
- Felőlem.-nevetett fel halkan.
- Na, akkor én felmegyek.-mondtam, majd elindultam az emelet felé. Ahogy lépkedtem felfelé a lépcsőn a szívem egyre hevesebben kezdett verni, a tenyerem izzadni kezdett, és remegett mindenem. Miután felértem az emeletre, megálltam közvetlen Louis szobája előtt -mert az van Zayn szobájával szemben-, vettem egy nagy levegőt, majd bólintottam Harrynek, aki a lépcső aljáról figyelt engem.
- Zayn! Letudnál jönni egy percre? -kiabált fel bátyám a srácnak.
- Persze, csak egy perc! -hallottam meg azt a hangot, amit már két éve nem hallottam. Már a hangja hallatán megakartam halni. Pár pillanat után motoszkálást hallottam a szobából, majd hirtelen kivágódott az ajtó. Istenem! Annyira tökéletes! Ő is izmosodott, és Neki is több tetkója lett. Sötét, kócos tincsei tökéletesen meredtek az ég felé. Gyönyörű barna szemei végre megtaláltak. Egy pillanatig csak leesett állal nézett engem, majd megrázta picit a fejét. Mintha valamit elakart volna hessegetni a kobakjából, vagy csak azért csinálta, hogy észhez térjen.
- Lucy! -suttogta halkan.
- Szia Zayn! -mosolyogtam rá óvatosan.
- Lucy! -ismételte meg a nevem, de most már sokkal több élet volt a hangjában. Elvigyorodott, majd felém vette az irányt.-Istenem! Tényleg itt vagy? -szorított magához.
- Igen, tényleg.-nevettem
 - Annyira nagyon hiányoztál kicsi Kukac.
- Te is Nekem Szépfiú! -el sem tudod képzelni, hogy mennyire. Egyszer csak hirtelen bepörgött a srác, és ott puszilgatott ahol csak ért. Végig puszilgatta a homlokom, az orrom, az arcom, az állam, sőt még a szemhéjaimat is.-Jól van! Zayn! Nyugodj le! -nevettem.
- El sem hiszem, hogy végre itt vagy! -eresztett el.-Annyira...más lettél. Robinék nyújtottak, vagy mi, mert nőttél.-nevetett.- És hova lett a tróger Kukac? -nézett az öltözékemre.
- Az is meg van még.-nevettem.
- Gyönyörű vagy Lucy.-vigyorgott, miközben végigmért szemeivel.
- Köszönöm.-mosolyogtam, és éreztem, hogy kicsit elpirultam.
- Ki tudja még, hogy itt vagy?
- Csakis Harry. Rajta kívül még senki. És majd csak akkor akarom nekik elmondani, ha hazajöttek, szóval Te is csitulj! -nevettem.
- Oké.-mosolyogva bólintott. Pár pillanatig mosolyogva nézett engem, majd Ő törte meg a nagy hallgatást.-Nem vagy éhes?
- De, nagyon is! -fogtam a hasam.
- Akkor gyere! Csinálok Neked egy szendvicset.-biccentett a lépcső felé, majd elindult, de én nem mozdultam.-Nem jössz?
- Zayn Malik! Elfelejtetted, hogy mi hogy szoktunk közlekedni a házban? -fontam össze mellkasom előtt a kezem.
- Tényleg! Ne haragudj Kukac! -lépett oda hozzám, majd hátat fordított nekem, és kicsit berogyasztotta a térdeit.-Na ugorj! -mondta, majd én a hátára ugrottam. Lábaimat a csípője köré fontam, kezeimet pedig a nyaka köré, míg Ő a combomnál tartott magán. Általában mindig így közlekedünk, ha nagyon jó kedvünk van.
- Nehéz vagy! -nyögte, miközben a lépcsőn haladtunk le.
- Héj! Most azt mondtad, hogy kövér vagyok? -háborodtam fel.
- Nem.-nevetett.
- Szerencséd.
- Akkor szendvics jó lesz? -kérdezte, amikor leértünk a konyhába.
- Persze.-válaszoltam.
- Akkor lemásznál rólam, hogy megtudjam csinálni? -nevetett.
- Nem.-adtam az egyszerű választ.
- Miért? -nevetett fel megint.
- Mert ez így kényelmes.-hajtottam fejem a vállára. Ha valamilyen idegen látna most minket, akkor biztosan azt hinné, hogy mi együtt vagyunk. Pedig nem. Ez nálunk teljesen normális.
- Hát oké.-nevetett, majd a hűtőhöz sétált velem a hátan.
- Közben mesélhetnél is valamit, mert itt hátul elég unalmas.-szólaltam meg.
- Mit meséljek? -kérdezte, miközben a zsemlét vágta ketté.
- Ne mondd már, hogy nem tudsz mit mesélni. Egy éve nem találkoztunk. Mondjuk meséld el azt, hogy milyen volt a turnétok.
- Nagyon jó.-mosolygott.-Nagyon élveztük, csak fárasztó volt kicsit. És iszonyat hosszú!
- Azt elhiszem.
- Nagyon sűrű napjaink voltak. Azért sem tudtunk annyit beszélni.-húzta a száját.
- Tudom. És semmi baj.-mosolyogtam.-Megértem.
- Na és Veled mi a helyzet? Van valakid, akit jól megagyalhatok, ha megbánt?
- Nem, nincs.-nevettem.-Amúgy is! Miért vernéd meg?
- Csak, akkor kapna a pofájára, ha megbántana Téged.
- De miért?
- Mert a legjobb barátom vagy, és mert szeretlek lökött.-nevetett fel halkan.
- Én is szeretlek Malik.-mondtam aranyosan, majd nyomtam egy puszit az arcára. Miután megcsinálta nekem a szendvicset, bementünk a nappaliba, ahol az én drága bátyám lesett valamilyen focimeccset.
- Ahogy látom megint minden a régi.-célzott mosolyogva rám, mivel még mindig Zayn hátán csüngtem.
- Bizony! -nevettem. Zayn letette az asztalra a tálcát, majd a válla felett rám nézett.
- Na most már leszállhatsz.
- A-a.-ráztam a fejem.
- Hát oké.-rántotta meg a vállát, majd velem a hátán leült Harry mellé a kanapéra.
- Összenyomsz.-nevettem.
- Te nem másztál le rólam.-ütötte hátra a fejét, így az a hasamra került, és úgy nézett fel rám. Úr isten! Azok a gyönyörű szemek! Annyira...tökéletes ez a fiú. Bármit megadnék azért, hogy egyszer mellette kelhessek fel, és ne úgy, mint a legjobb barátja. Na jó Lucy! Ilyenekre nem szabad gondolnod! Ő a legjobb barátod. Szólalt meg a kis hangocska a fejembe, mire megráztam kicsit a buksim.
- Inkább add ide a kajámat.-mondtam, mire felhúzta az egyik szemöldökét.-Kérlek szépen Zayn! -pislogtam sűrűn, majd nyomtam egy cuppanós puszit a homlokára.
- Így már mindjárt más.-kacsintott, majd felült, és odaadta a tálcát.
- Most már igazán mellém ülhetnél.
- Nincs az az isten, hogy én megmozduljak még egyszer.
- Oké. Akkor válassz; a tálcát rakjam a fejedre, és basszam szét a hajad, vagy szórjam tele morzsával?
- Nézd meg! -fordult Harry felé.-Még egy órája sincs itt, de már parancsolgat!
- Várj amíg megtudod a kis titkát.-nevetett bátyám.
- Milyen titkát? -csillant fel Zayn szeme.
- Őt kérdezd.-nevetett fel ismét.
- Milyen titkod? -nézett rám.
- Majd megtudod, de most hagyj enni.